Ostor
Az Alföld talán legjellegzetesebb használati tárgya, amely a pásztorélet elengedhetetlen kelléke volt. Bőrből, kézzel készült, fanyelű karikás ostorok, melyeket hagyományosan a csikósok használtak a ménes tereléséhez. Jellegzetes, pisztolylövésre emlékeztető hangot hallat a hozzáértő ember kezében. Az állatokat ezzel a hanggal terelték, nem ütlegeléssel. Amellett, hogy a csikósok, kanászok és pásztorok kedvelt eszköze volt, az ostort egyfajta címerként és státuszszimbólumként is használták.
Az ostor készítése
Az karikások szíját bőrből fonják, általában nyolc, de legalább hat ágból, de ismertek 32 ágú változatok is. Minél több szálat használnak a fonáshoz, annál szebb lesz az ostor. A karikás másik fontos része a nyél, amely általában alkarnyi hosszú, vastagságát pedig használója markához igazították. Anyaga általában som, akác vagy valamilyen gyümölcsfa. Az Alföldön előszeretettel használták a szilvafát. Hagyományosan a nyelet már csak akkor díszítették, ha legalább félévig használták előtte. Tájegységenként eltér a díszítés módja: a faragás mellett a csont- vagy rézberakás a legelterjedtebb.
A pásztorok, csikósok tradicionális ruhadarabjait is beszerezheti nálunk.
